bocsi

de szerelik a netem, szoval egy kicsit kesik a mai bejegyzes.

G ügynök szerdán sem pihent

A mai nap, mint fekete nap fog bevonulni az internet történetébe: a net sebessége még a helyi viszonyokat tekintve is mélypontra jutott. Azt hittem megőszülök, mire egy-egy oldal bejött. A dolog azért volt különösen bosszantó, mert illusztrátorokat kellett keresnem az új kampányunkhoz, és mivel itt ügynökségi könyvek nem nagyon vannak (a kedves dolgozók ugyanis annyira vigyáznak a közös tulajdonra, hogy inkább hazaviszik, és a párnájuk alatt rejtegetik, nehogy valami baja essen), így marad a net. Találtam is egy elég jó oldalt, ahol a régió legjobb illusztrátorai vannak összegyűjtve. Országról országra végignéztem az egészet, és hihetetlen volt látni, hogy mennyire eltérő és karakteres vizuális kultúrák vanak Ázsiában. Koreán egészen le voltam döbbenve.

Ha valakit érdekel, itt körülnézhet. Szerintem nem reklámosoknak is egy élmény lehet.

http://www.startdrawing.org

Orsi, nem tudom, hogy olvasod-e a blogomat, de van egy fülöp szigeteki srác, a neve Luis Lorenzana, szóval amikor megláttam a munkáit azonnal az jutott eszembe, hogy neked mennyire tetszene. Remélem nem tévedtem.

Szerintem nagyon jó:)))

Hogy milyen reklámeszközöket használnak? Tudni kell Indonéziáról, hogy 17 ezer szigetből áll (ebből ugyan csak 1000 lakott, de már ez is elég nagy szám ahhoz, hogy bizonyos logisztikai problémák felmerüljenek), így az egyetlen eszköz, amivel tömegeket tudsz elérni (ne felejtsétek, hogy 250 millió ember él itt, szóval a tömeg szónak itt egészen más jelentése van, mint nálunk) az a TV. Ez ural mindent. Komoly szerepe van a rádiónak is, de nem nagyon vannak országos lefedettségű rádióadók, inkább a helyi rádókat hallgatják. Hivatalosan 2000 rádióadó fogható Indonéziában, de a kalóz rádiók száma ennek többszörösére tehető: kb 10.000 ellenőrizetlen rádió működik országszerte. 800 magazinjuk van, de ha az összes rádióban és magazinban egyszerre is jelenteted meg a hirdetésed, akkor is csak az össz lakosság 20 százalékát érted el. Mondom, itt a TV ural mindent, bár persze az intenetnek is egyre nagyobb szerep jut, de a háló sebessége miatt meglehetősen korlátozottak a lehetőségek. Ja, és a billboardok itt mind álló formátumúak.

Na ezzel kezdjél valamit...

G ügynök jelenti

A mai nap még laposabb volt, mint a tegnapi. Három projecten dolgozom most (Steve biztos akar lenni benne, hogy megérte idehozatni engem, ahogy Marci mondta, a fehér majmot), de mindegyik szupertitkos, szóval nem beszélhetek róluk. Hát legalább ennyi teljesült abból a vágyamból, hogy titkosügynök legyek (arról most ne beszéljünk, hogy este azért nem úsztam mert nem volt kivilágítva a medence, és így túl félelmetes volt).

Ebédnél összefutottam Donnal és Diannal, és valami egészen bizarr kaját redeltek nekem. Sajnos nem volt nálam fényképezőgép, a nevét meg pláne nem tudtam megjegyezni, de holnap majd megint azt eszem, és akkor kijavítom a hibát. Updated: gado-gado volt a kaja neve
Hogy még titkosügynökösebb legyen a dolog (asszem ez a téma beragadt mára) bejelentem, hogy új nevem van: a sok Görgeli, Gergeli, Gergu, Grrrrr…how do you spell it?... és egyéb nyelvtörők után múlt hét óta nemes egyszerűséggel G-nek (dzsí) hívnak. Ha tudnátok mennyire megkönnyebbültek…
Tegnap minden kapcsolatomat megszakítottam a Starbucks nevű hellyel. Eleve eretenekség volt odamennem, mert utálom a helyi kávékultúrát teljesen megfojtó multikat, és ebben a Starbucks messze az élen jár, de itt nem volt más választásom. Mindössze két hétig tartott a románcunk, de aztán rá kellett jönnöm, hogy rettenetesen drága. Nem magyar viszonylatban, mert abban teljesen elfogadható, hanem helyi mércével mérve. Egy ebédért a fölszinti food court-ban 15.000 Rp-t fizetek, a kávémért sütivel (nincs abban semmi kivetnivaló, ha egy titkosügynök édesszájú) meg 58.000 Rp-t??? Na neeeee. Szóval miután realizálatam ezt az aránytalanságot egyszerűen szakítottam a kapzsi sellővel.
Végezetül egy jó hír a Marlboro teamnek: itt a cigireklámok nem hogy nincsenek betiltva, de a dohányzás a legnagyobb divat a világnak ezen táján. Mindenki dohányzik, aki pedig nem, az majd fog. Itt a Marlboro cowboy-t még nem zárták rezervátumba: TV reklámok, BB, internet…minden elképzelhető felületen reklámoznak, és hüledezve néztek rám, amikor elmeséltem, hogy felénk milyen szabályozás van, és hogy néhány éven belül az éttermekben és bárokban is tilos lesz a dohányzás. Azt hitték viccelek. Itt egyedül Szingapúrban vannak ilyen szigorú szabályok, ahol az utcán is földre festett sárga csíkokkal jelölik ki azokat a területeket, ahol megengedett a dohányzás. Alig várom, hogy a saját szememmel láthassam.
Tegnap elküldtem Tania-nak a blogomat, aki 3 dolgot állapított meg:
1. jók a képeim (köszi mindenkinek, aki rábeszélt az új fotomasinámra)
2. új hajat kell vágatnia, mert úgy néz ki mint egy gyerekes anyuka,
3. el kell vinnie kirándulni a környéken, mert az nem lehet, hogy csak felhőkarcolókról, és az irodáról vannak élményeim.

Szóval egy izgalmas kalandtúra sorozat áll előttem, ami remélem nem úgy fog megvalósulni, mint a Diannal és Donnal töltött hétvége (elfelejtették), vagy mint a vasárnapi látogatásom a forgatáson (tragédia miatt elmaradt).


Szomszédok

Monday

A mai nap meglepő nyugalomban telt. Azt hiszem így lehet legirodalmiabban kifejezni, hogy baromi unalmas volt, és az égvilágon semmi említésre méltó nem történt a Manara Thamrin 26. emeletén. Kivéve talán, hogy ma nálunk járt Ronald McDonald.

Hazafelé valahogy megint a Grand Indo-ban kötöttem ki, és bár igyekszem nem hülyeségekre költeni a pénzt, de most abszplút alibim van: vettem egy szobanövényt. Végre van kihez szólnom.

Ha már ennyire ráérünk: ha valaha panaszkodtatok az otthoni internet sebességére, hogy egy film csak néhány óra alatt akar lejönni, vagy egy youtube video csak fél perc alatt töltődik be…nos, akkor nektek hasznos tanulmányi kirándulás lenne Indonézia. Türelem, türelem…nem terem semmit. Egy átlagos emil elküldése 1o perc és a soha közé lőhető be, egy youtube video 15 perc, egy album letöltése pedik 3 nap és 12 óra. Zsolti, azért köszi a zenéket, még nem adtam fel. Hát így csapkodjátok legkozelebb a billentyűzetet. Vissza a jövőbe, de komolyan.

Ja, és a legfelháborítóbb dolog még csak nem is ez. De képzeljétek: nincs alma a recin!!!

Este a Titanic ment a TV-ben. Rém kínos, de be kell valljam nem tudtam nem megnézni. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy emiatt úszni sem voltam. Annyira giccses, de olyan szépen meg van csinálva ahogy az a hatalmas puccos hajó elsüllyed. Valahogy mindig is vonzottak az efféle tragikus végzetbeteljesedések. Az a hajó egyszerűen túl fenhéjázó volt…ergo pusztulásra volt ítélve a kezdetektől fogva.

Uhh, most meg a Mamma Mia kezdődik. Jack és Rose után másfél óta Abba? Akkor inkább jóccakát.

Weekend - the best shots

Morcos, pedig ő kérte, hogy fényképezzem le.

Nagyon zöld.

Citylife:)

Monsoon time

Vasárnap

Ma úgy volt, hogy Brian kivisz a forgatásra, mert elég nagyszabásúnak ígérkezik a dolog, de a sors közbeszólt. Reggel Dian hívott kétségbe esve, hogy jól vagyok-e, mert hallott a balesetről, és nagyon aggódik. Mivel nagyon szaggatott a vonal, végül SMS-ben értekeztünk, de részleteket nem árult el. Rögtön ezután Tania írt, hogy minden okés-e velem, és belőle végre sikerült kihúznom, mi is történt. Kiderült, hogy felrobbant egy ballon a forgatáson (hatalmas piros labdák potyogtak vona az égből), és a forró gáz 37 embert sebesített meg. Minden helyi újság lehozta, teljes a felfordulás, és a pánik a rossz PR miatt. Remélem mindenki hamar felépül, és egyik cégre nézve sem lesznek komolyabb következményei a dolognak. Nyomasztó ez az egész.

Ma még furábbat ettem, mint tegnap. Fura golyók úsztak a levesemben, csak remélni merem, hogy valamiféle májgombóc volt, és nem makiherelevest rendeltem.

A délutánom nem volt valami mozgalmas: DVD, úszás, DVD. Épp mikor leértem a medencéhez akkor szólalt meg a mecsetben az ének. Nem tudom megmagyarázni, de ilyenkor mindig rossz érzés fog el. Félelmetes, ahogy az egész várost betölti ez a dallamtalan fura nyelven mormolt monoton valami…ráadásul naponta 4szer. Konkrétan frászt kapok tőle. Ráadásul egyre többet gondolok a forgatáson történtekre is…szomorú vasárnap.

Szombat

Otthonom ma hatalmas infrastruktúrális fejlődsen ment keresztül. Reggel végre megcsinálták a kábel tévét, bekötötték a gázt, és kaptam egy DVD lejátszót is. Délután elmentem a közeli Grand Indonéziába ebédelni, ami egyáltalán nem volt egyszerű feladat, mivel egyrészt fogalmam sem volt, hol van a Food Court, másrészt pedig megszoktam, hogy mindig mások rendelnek nekem, szóval eddig viszonylag kockázatmentesek voltak az étkezéseim. Végül egy levest rendeltem rengeteg tésztával és tengeri herkentyűvel, és nem is bizonyult rossz választásnak. Tom nyom vagy mi.

Ha már ott jártam vettem egy könyvet is arra az esetre, ha az alvási zavarim állandósulnának. Ha angolul kezdek el olvasni ugyanis, néhány sor után rettenetes álmosság fog el, és azonnal elalszom. Szóval ezért a könyv. Egyelőre még csak kibontottam és feltettem a polca, amitől máris otthonosabb lett minden. Hiába, a kultúra ereje.

Este Briannal és a barátnőjével vacsoráztam. Eredetileg úgy volt, hogy egy nagyon puccos helyre megyünk, de aztán az utolsó pillanatban változott a terv: a helyi hippi negyedbe vittek, egy igazi autentikus kifőzdébe. A hely specialitása a teából készített tejhabos ital, ami elsőre elég furán hangzik, de kinézetre tök olyan, mint a cappucino, ízre pedig…nos, aki kicsit is ismer, az tudja, hogy képtelen vagyok ízeket azonosítani. Finom volt.

A kivetítőkön épp valami meccs ment, a szomszéd asztalnál épp egy 2o tagú család ünnepelt valamit, kettővel mellettünk egy párocska turbékolt, és mindenfelé törpe méretú, kurtított farkú macskák rohangáltak. Először kicsit furának találtam a dolgot, de Brian megnyugtatott, hogy így legalább nyugodt lehetek, hogy tényleg csirke van a tányéromon. Egy kislány egyszercsak odaszaladt hozzám, hogy kezet szeretne velem fogni. Kiderült h én voltam az első fehér ember akivel találkozott. Remélem nem vettem el nagyon a kedvét a dologtól.

Este próbáltam zöld ágra vergődni a pénzügyeimmel, nem nem nagyon ment. Még mindig semmi értéke nincs számomra az itteni pénznek, kezelhetetlenek ezek a hatalmas címletek. Egyszer csak arra ébredtem, hogy elaludtam a kanapén. Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy itt húzom ki reggelig, dé végül a párnarengeteg mellett döntöttem.

Péntek

Mondanom sem kell, hogy nem volt egyszerű reggelem: 3 óra alvás, kávé helyett egy gyors hidegzuhany…csoda hogy a taxis nem kapott fárszt, amikor a lobby előtt egy zombi szállt be a kocsijába.

Ma batik nap van, ami azt jelenti, hogy mindenki tradicionális indonéz mintájú inget visel. Igazából a malájok ellen tüntetnek így, akik le akarják nyúlni a kultúrájukat. Szemetek. A jeles napra készülve Steve, Thomas és Brian tegnap elmentek ingeket venni. Thomas bement az első boltba, levette az első inget, és miután bedőlt az eladó bókjainak rögtön meg is vette. Steve ezzel szemben 3 órát töltött a megfelelő darab kiválasztásával, miközben a többiek betegre röhögték magukat. Mitagadás, Steve eléggé nárcisztikus ember, illetve ő tisztában volt azzal a tagadhatatlan ténnyel, miszerint nekünk európaiaknak meglehetősen hülyén áll a batik viselet. Röhejesen festettünk mind a 3an: Thomas egy 2 számmal nagyobb barna förtelemben, Steve egy csiricsálé kék selyemingbe, jómagam pedig egy sportosabb de klasszik indonéz mintájú barna döbbenetben (pedig Brian igazán kitett magáért az ingem kiválasztásánál. Ő volt ugyanis a personal shopperem. Az indonézek nem viccelnek, ha vendégekről na szó.)

Délelőtt Tania-val kitaláltuk, amit még kellett, majd hívta a sofőrjét, és a kocsiban elkezdtük összerakni a prezit. 2kor volt jelenésunk a kisfejesnél, majd 3kor a nagyfejesnél. Csak a helyszínen szembesültem vele, hogy az ügynökségtől velem együtt összesen 11en jöttünk, pedig csak Taniaval ketten ismerjük a prezi tartalmát.

A kisfejesnek nagyon tetszett a dolog, csupán egy-két megjegyzése volt, amit azonnal orvosoltunk is. 3kor a nagyfejes még nem volt sehol, viszont a product department megjelent, akiktől még a nagyfejesnél is jobban tartanak. Tania és Thomas még egyszer leprezentálta az egészet. A reakció: tapsvihar!!! Tegye fel a kezét, aki már tapasztalt ilyet bámilyen prezin, mert én nem hittem a szememnek. Annyira őszinte volt az egész…ezentúl mikor születésnapomkor elfújom a gyertyát mindig azt fogom kívánni, hogy nekem is így tapsoljanak egyszer.

A kezdeti eufória után aztán persze jöttek a kérdések és kommentek is, de ekkor működésben lépett a Leo Jakarta védővonala. Egészen addig fel sem tűnt, hogy nem úgy ültünk le hogy az egyik oldalon az ügyfél, a másikon pedig mi, hanem eléggé keverve. Lényegében minden ügyfelet két Leo-s fogott közre, így amikor elhangzott egy komment azt az asztal minden oldaláról megcáfolták, a kommentáló mellett ülő emberek pedig azonnal kezelésbe vették az illetőt, és egy szűkebb párbeszéd keretében próbálták megoldani a kérdést. Egy komment, tíz ellenvélemény… gondolom egyértelmű, hogy az illető meg lett győzve. A lényeg amúgy is az volt, amit a marketing igazgató mond, ezekek az embereket csak meg kellett győzni. Szerintem zseniális technika.

A nagy fejes végül pont akkor somfordált be a tárgyalóba, amikor már épp indultunk volna kifelé, szóval hátra arc, és lenyomni a prezit harmadszor is. A nagyfőnök félemetes figura: félig kínai félig szingapúri, ami állítólag a legrosszabb kombináció, ami csak előfordulhat. Amúgy leszámítva a teátrális megnyilvánuásait, és hogy végig nyomkodta a telefonját és úgy tett mintha észre sem venne minket egész rendben volt a csóka.

Este Tania elvitt vacsorázni, hogy bemutasson a vőlegényének. Egy nagyon kedves, bár pénzügyes (bocs) indonéz csávó a nyegyvenes évei elején. Egészen más, sokkal praktikusabb szemszogből nézi a világot, így nagyon élveztem a vele való beszélgetést. Imádok olyan emberekkel beszélgetni, akik teljesen más bolygón laknak. Bár papíron muszlim, nagy ivó, és mindent megtett, hogy megpróbáljon leitatni, de két martaritánál nem voltam hajlandó meginni. Olyan erős volt, hogy már az első után átléptem a vicces kategóriába, a másodiktól pedig a bölcsesség faktorom szökött az egekbe. Mondjuk őt sem kellett félteni, úgyhogy Tania rettenetesen jót szórakozott rajtunk.