G ügynök jelenti

A mai nap még laposabb volt, mint a tegnapi. Három projecten dolgozom most (Steve biztos akar lenni benne, hogy megérte idehozatni engem, ahogy Marci mondta, a fehér majmot), de mindegyik szupertitkos, szóval nem beszélhetek róluk. Hát legalább ennyi teljesült abból a vágyamból, hogy titkosügynök legyek (arról most ne beszéljünk, hogy este azért nem úsztam mert nem volt kivilágítva a medence, és így túl félelmetes volt).

Ebédnél összefutottam Donnal és Diannal, és valami egészen bizarr kaját redeltek nekem. Sajnos nem volt nálam fényképezőgép, a nevét meg pláne nem tudtam megjegyezni, de holnap majd megint azt eszem, és akkor kijavítom a hibát. Updated: gado-gado volt a kaja neve
Hogy még titkosügynökösebb legyen a dolog (asszem ez a téma beragadt mára) bejelentem, hogy új nevem van: a sok Görgeli, Gergeli, Gergu, Grrrrr…how do you spell it?... és egyéb nyelvtörők után múlt hét óta nemes egyszerűséggel G-nek (dzsí) hívnak. Ha tudnátok mennyire megkönnyebbültek…
Tegnap minden kapcsolatomat megszakítottam a Starbucks nevű hellyel. Eleve eretenekség volt odamennem, mert utálom a helyi kávékultúrát teljesen megfojtó multikat, és ebben a Starbucks messze az élen jár, de itt nem volt más választásom. Mindössze két hétig tartott a románcunk, de aztán rá kellett jönnöm, hogy rettenetesen drága. Nem magyar viszonylatban, mert abban teljesen elfogadható, hanem helyi mércével mérve. Egy ebédért a fölszinti food court-ban 15.000 Rp-t fizetek, a kávémért sütivel (nincs abban semmi kivetnivaló, ha egy titkosügynök édesszájú) meg 58.000 Rp-t??? Na neeeee. Szóval miután realizálatam ezt az aránytalanságot egyszerűen szakítottam a kapzsi sellővel.
Végezetül egy jó hír a Marlboro teamnek: itt a cigireklámok nem hogy nincsenek betiltva, de a dohányzás a legnagyobb divat a világnak ezen táján. Mindenki dohányzik, aki pedig nem, az majd fog. Itt a Marlboro cowboy-t még nem zárták rezervátumba: TV reklámok, BB, internet…minden elképzelhető felületen reklámoznak, és hüledezve néztek rám, amikor elmeséltem, hogy felénk milyen szabályozás van, és hogy néhány éven belül az éttermekben és bárokban is tilos lesz a dohányzás. Azt hitték viccelek. Itt egyedül Szingapúrban vannak ilyen szigorú szabályok, ahol az utcán is földre festett sárga csíkokkal jelölik ki azokat a területeket, ahol megengedett a dohányzás. Alig várom, hogy a saját szememmel láthassam.
Tegnap elküldtem Tania-nak a blogomat, aki 3 dolgot állapított meg:
1. jók a képeim (köszi mindenkinek, aki rábeszélt az új fotomasinámra)
2. új hajat kell vágatnia, mert úgy néz ki mint egy gyerekes anyuka,
3. el kell vinnie kirándulni a környéken, mert az nem lehet, hogy csak felhőkarcolókról, és az irodáról vannak élményeim.

Szóval egy izgalmas kalandtúra sorozat áll előttem, ami remélem nem úgy fog megvalósulni, mint a Diannal és Donnal töltött hétvége (elfelejtették), vagy mint a vasárnapi látogatásom a forgatáson (tragédia miatt elmaradt).


Szomszédok