Monday

A mai nap meglepő nyugalomban telt. Azt hiszem így lehet legirodalmiabban kifejezni, hogy baromi unalmas volt, és az égvilágon semmi említésre méltó nem történt a Manara Thamrin 26. emeletén. Kivéve talán, hogy ma nálunk járt Ronald McDonald.

Hazafelé valahogy megint a Grand Indo-ban kötöttem ki, és bár igyekszem nem hülyeségekre költeni a pénzt, de most abszplút alibim van: vettem egy szobanövényt. Végre van kihez szólnom.

Ha már ennyire ráérünk: ha valaha panaszkodtatok az otthoni internet sebességére, hogy egy film csak néhány óra alatt akar lejönni, vagy egy youtube video csak fél perc alatt töltődik be…nos, akkor nektek hasznos tanulmányi kirándulás lenne Indonézia. Türelem, türelem…nem terem semmit. Egy átlagos emil elküldése 1o perc és a soha közé lőhető be, egy youtube video 15 perc, egy album letöltése pedik 3 nap és 12 óra. Zsolti, azért köszi a zenéket, még nem adtam fel. Hát így csapkodjátok legkozelebb a billentyűzetet. Vissza a jövőbe, de komolyan.

Ja, és a legfelháborítóbb dolog még csak nem is ez. De képzeljétek: nincs alma a recin!!!

Este a Titanic ment a TV-ben. Rém kínos, de be kell valljam nem tudtam nem megnézni. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy emiatt úszni sem voltam. Annyira giccses, de olyan szépen meg van csinálva ahogy az a hatalmas puccos hajó elsüllyed. Valahogy mindig is vonzottak az efféle tragikus végzetbeteljesedések. Az a hajó egyszerűen túl fenhéjázó volt…ergo pusztulásra volt ítélve a kezdetektől fogva.

Uhh, most meg a Mamma Mia kezdődik. Jack és Rose után másfél óta Abba? Akkor inkább jóccakát.