Ha már ott jártam vettem egy könyvet is arra az esetre, ha az alvási zavarim állandósulnának. Ha angolul kezdek el olvasni ugyanis, néhány sor után rettenetes álmosság fog el, és azonnal elalszom. Szóval ezért a könyv. Egyelőre még csak kibontottam és feltettem a polca, amitől máris otthonosabb lett minden. Hiába, a kultúra ereje.
Este Briannal és a barátnőjével vacsoráztam. Eredetileg úgy volt, hogy egy nagyon puccos helyre megyünk, de aztán az utolsó pillanatban változott a terv: a helyi hippi negyedbe vittek, egy igazi autentikus kifőzdébe. A hely specialitása a teából készített tejhabos ital, ami elsőre elég furán hangzik, de kinézetre tök olyan, mint a cappucino, ízre pedig…nos, aki kicsit is ismer, az tudja, hogy képtelen vagyok ízeket azonosítani. Finom volt.
A kivetítőkön épp valami meccs ment, a szomszéd asztalnál épp egy 2o tagú család ünnepelt valamit, kettővel mellettünk egy párocska turbékolt, és mindenfelé törpe méretú, kurtított farkú macskák rohangáltak. Először kicsit furának találtam a dolgot, de Brian megnyugtatott, hogy így legalább nyugodt lehetek, hogy tényleg csirke van a tányéromon. Egy kislány egyszercsak odaszaladt hozzám, hogy kezet szeretne velem fogni. Kiderült h én voltam az első fehér ember akivel találkozott. Remélem nem vettem el nagyon a kedvét a dologtól.
Este próbáltam zöld ágra vergődni a pénzügyeimmel, nem nem nagyon ment. Még mindig semmi értéke nincs számomra az itteni pénznek, kezelhetetlenek ezek a hatalmas címletek. Egyszer csak arra ébredtem, hogy elaludtam a kanapén. Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy itt húzom ki reggelig, dé végül a párnarengeteg mellett döntöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése