Uhh...mintha hónapok teltek volna el, mióta utoljára írtam. Azóta történt ez-az: megjártam Szingapúrt és Balit, megnősültem, az ügynökség új irodába költözött, a kedvenc portásaim pedig szőrén szálán eltűntek...szóval van változás bőven. Épp az előbb rágtam át magam az elmúlt két hét alatt készült közel 6oo képen, és úgy döntöttem, hogy ez túl nagy téma ahhoz, hogy egy bejegyzés és néhány hangulatkép formájában megosszam veletek...szóval a nyaralás és a titkos tengerparti esküvő részleteiről inkább majd szóban. Bocs:)
Szombat késő éjszaka szállt le a gépem a szokatlanul párás Jakartában (furán idegen volt a város, pedig azt hittem jó lesz visszajönni), és egy óra is elmúlt, mire elaludtam. Ez csak azért említem meg, hogy átéljétek azt a fájdalmat, amit akkor éreztem, amikor reggel 4kor csörgött az óra. Fél 5re jött értem az utó, ami a vasárnapi forgatásra vitt ki. Ezerszer megfogadtam már, hogy szakadjon le a kezem, ha megint olyan scriptet írok, amit éjszaka, hajnalban, hidegben vagy egyéb kellemetlen körülmények között kell forgatni. Erre tessék: hajnal!!!
A forgatás elég internacionális dolog, minden országban ugyanúgy néz ki. Néhány szembeötlő különbség volt csak: az ügynökségnek egy luxus lakókocsit béreltek, hogy ott lazíthassunk, volt egy masszőr, aki csak arra várt, hogy csettintsünk neki...a többi tényleg ugyanaz volt, mint otthon. Talán csak annyi, hogy több olyan ember is részt vett a produkcióban, akinek a munkájától otthon ilyen-olyan okok miatt (főleg pénzhiány) el kell tekintetnünk: szuper látványtervezőnk volt, külön acting directort használtunk...egyedül a stylist volt csapnivaló, de szerencsére velünk volt Monika, aki saját kezűleg öltöztette át egyenként a szereplőket. Aztán volt egy kis probléma az egyik fiú szereplő feminin vonásaival, de az új frizura és a háborús környezet megtette a hatását. Azt kell mondjam előzetes félelmeim ellenére Desmod kitűnő munkát végzett. Sőt. Le voltam nyűgözve. Nem az a fajta rendező, aki lyukat beszél a hasadba, de ha jobban elmélyedsz vele egy-egy beszélgetésben, rájössz, hogy mennyire zseniális fazon. Minden egyes részletre figyelt, nekünk alig kellett megszólalnunk. Az mondjuk sokat segtített a nyugodtságban, hogy szinte a film felét green boxban forgattuk, úgy pedig elég nehéz begítélni, hogy mit is kellene látnunk valójában. Este 1okor végre befejeztük. 11re értem haza, és úgy ahogy voltam ruhástól bedőltem az ágyba. Nem is tértem magamhoz vagy reggel 1oig.
A hétfő az új környezettel való ismerkedéssel, gratuláció fogadásával és a torokfájás leküzdésével telt. Az új iroda a 24. emeleten van, és a tejüveg falak helyett meglehetősen indusztriális környezet vesz körbe rengeteg fával keverve. Holnap reggel készítek képeket is, akkor még úgysem lesz itt senki:)
Faragni kell még a narrációt, briefelni a zeneszerzőt, fényelés, rough cut szerdán...van még munka bőven. A hazatérés azonban már nagyon közel van. Jövő csütörtökön éjszaka indulok. Várom, izgulok és félek is egyszerre...
Szombat késő éjszaka szállt le a gépem a szokatlanul párás Jakartában (furán idegen volt a város, pedig azt hittem jó lesz visszajönni), és egy óra is elmúlt, mire elaludtam. Ez csak azért említem meg, hogy átéljétek azt a fájdalmat, amit akkor éreztem, amikor reggel 4kor csörgött az óra. Fél 5re jött értem az utó, ami a vasárnapi forgatásra vitt ki. Ezerszer megfogadtam már, hogy szakadjon le a kezem, ha megint olyan scriptet írok, amit éjszaka, hajnalban, hidegben vagy egyéb kellemetlen körülmények között kell forgatni. Erre tessék: hajnal!!!
A forgatás elég internacionális dolog, minden országban ugyanúgy néz ki. Néhány szembeötlő különbség volt csak: az ügynökségnek egy luxus lakókocsit béreltek, hogy ott lazíthassunk, volt egy masszőr, aki csak arra várt, hogy csettintsünk neki...a többi tényleg ugyanaz volt, mint otthon. Talán csak annyi, hogy több olyan ember is részt vett a produkcióban, akinek a munkájától otthon ilyen-olyan okok miatt (főleg pénzhiány) el kell tekintetnünk: szuper látványtervezőnk volt, külön acting directort használtunk...egyedül a stylist volt csapnivaló, de szerencsére velünk volt Monika, aki saját kezűleg öltöztette át egyenként a szereplőket. Aztán volt egy kis probléma az egyik fiú szereplő feminin vonásaival, de az új frizura és a háborús környezet megtette a hatását. Azt kell mondjam előzetes félelmeim ellenére Desmod kitűnő munkát végzett. Sőt. Le voltam nyűgözve. Nem az a fajta rendező, aki lyukat beszél a hasadba, de ha jobban elmélyedsz vele egy-egy beszélgetésben, rájössz, hogy mennyire zseniális fazon. Minden egyes részletre figyelt, nekünk alig kellett megszólalnunk. Az mondjuk sokat segtített a nyugodtságban, hogy szinte a film felét green boxban forgattuk, úgy pedig elég nehéz begítélni, hogy mit is kellene látnunk valójában. Este 1okor végre befejeztük. 11re értem haza, és úgy ahogy voltam ruhástól bedőltem az ágyba. Nem is tértem magamhoz vagy reggel 1oig.
A hétfő az új környezettel való ismerkedéssel, gratuláció fogadásával és a torokfájás leküzdésével telt. Az új iroda a 24. emeleten van, és a tejüveg falak helyett meglehetősen indusztriális környezet vesz körbe rengeteg fával keverve. Holnap reggel készítek képeket is, akkor még úgysem lesz itt senki:)
Faragni kell még a narrációt, briefelni a zeneszerzőt, fényelés, rough cut szerdán...van még munka bőven. A hazatérés azonban már nagyon közel van. Jövő csütörtökön éjszaka indulok. Várom, izgulok és félek is egyszerre...
