végre péntek:)

Had mutassam be nektek Lulut. Ő Brian titkárnője és személyi asszisztense, mellékállásban pedig az én őrangyalom. 30as évei végén járhat, néha meglepően csinos, bár ez teljesen kiszámíthatlan, mindenesetre végtelenül kedves. Minden reggel megáll az asztalomnál egy negyed órára csevegni, és tegnap véletlenül elszóltam magam, hogy az internetem bosszantóan lassú. Azt hiszem ez elég finom megfogalmazása annak a rémálomnak, amit az úgynevezett szörfölés közben nap mint nap átélek. Szörfölés jah. Slow motionben. Nos, Lulu azonnal rávetette magát a témára, és ma reggel már meg is jelent az aszatlomnál az IT, hogy a végére járjon a dolognak. Innentől kezdve egész nap nem láttam a gépemet, és Leo bácsi tanításait követve papírral és ceruzával dolgoztam. Megjegyzem sokkal hatékonyabb így a dolog, és a végére egészen odáig ragadtattam magam, hogy nekiálltam stoyboardot rajzolni.
Végre az IT visszahozta a gépem, amin azóta hasít a net. Egészen addig, amíg meg nem szakad, onnantól pedig se kép se hang. Ez pedig kb óránként következik be. szóval most is rossz, csak másképp. egyelőre megpróbálok együtt élni a dologgal, még egy nap net nélkül azért embert próbáló lenne. Meg a ceruzáim is elkoptak.
A 4 órai meetingemnek sikerült 5kor elkezdődnie, így ennek köszönhetően fél 8kor még mindig az irodában voltam. Már épp indultam volna, mikor Thomas megkérdezte, hogy van-e a már programom estére. Mondtam, hogy nincs, de holnap korán kell kelnem, mert fél 7re jön értem a sofőr, hogy kivigyen a kikötőbe, és még a moszkítók ellen is be kell szereznem valami hatékony fegyvert. Semmi pánik öregem, mondta, most szépen eljössz velünk inni egy-két sört, majd előtte megvesszük, ami kell. Összeszedett még 5-6 embert az irodából (úgy néz ki itt kultúrája van a péntek esti közös ivászatnak), és elindultunk a Potato Head-ba, ami az egyik legfelkapottabb hely az egész városban. Mivel a a lányok voltak olyan kedvesek, és írtak nekem egy ülésrendet így pontosan fel tudom sorolni kik voltak jelen: Ernest, Kanya, Agnes, Christy, Novie, Icca, Karen és a férje Jomar és persze Thomas.

Thomas, Ernest, Christy és Novie

Thomasból az első sör után előbújt a kisördög: az elkövetkező néhány órában lényegében mindenkit kifigurázott a cégnél a portástól egészen az ügyvezetőig. Hihetetlen humora van. Végtelenül szarkasztikus, pont olyan mint dr house csak ő el is játsza az illetőt, akiről beszél, és így sokkal szórakoztatóbb. Az egyik beosztottja ült mellettem, aki hüledezve hallgatta a főnöke poénjait, és egyik ámulatból a másikba esett, hogy hogy lehet ennyire gonosz. Ó, mondtam neki, akkor feltétlenül meg kell ismerned az öcsémet, ő bármelyik mondatával túltesz Thomas-on☺
Éjfél körül aztán eszembe jutott, hogy nekem reggel baromi korán kell kellnem, szóval taxiba vágódtam, és a blue bird szárnyain szélsebesen repültem hazafele.