Ma Tania-hoz voltam hivatalos egy baráti összejövetelre, de azt már csak a kocsiban tudtam meg egy kurta SMSből, hogy a teadélután elmarad, mert nem érzi jól magát. Én azért menjek csak, mert áthívta nekem a masszőrét, hogy ezzel köszönje meg, amiért csütörtökön tartottam a frontot. Wow.
A volánnál amúgy megint a kertész ült, aki most még gyorsabban hajtott, mint a múltkor, és eszelősen vigyorgott egész úton, ami cseppet sem nyugtatott meg. A srác amúgy az indonézekre nem jellemző módon komoly ambíciókkal rendelkezik: próbálja kitúrni ugyanis az öreg sofőrt a helyéről, mert a sofőrök bizony jóval többet keresnek, mint a kertészek. (szolgáló 20 ezer/hó, kertész 25 ezer/hó, sofőr 35 ezer/hó) A ház alkalmazottai között zajló intrikákról Tania semmit sem tudott egészen addig, amíg az anyukája, aki most Olaszországban él, itt nem töltött 3 hónapot. Ebben az időben a ház személyzete a házvezetőnőből, a szakácsnőből, egy szolgálóból, a kertészből és a sofőrből állt. Mivel Tania folyton dolgozott, így lényegében az édesanyja lett a ház úrnője, akiért a személyzet egyenesen rajongott: végre volt kinek lesni a kegyeit, volt kitől tartani, és főleg volt kinél panaszkodni a másikra. A házvezetőnő és a szakácsnő például ki nem állthatták egymást, mert mindketten saját magukat tartották a személyzet vezetőjének. A kertész, Warso már ekkor a sofőr pozíciójára áhítozott, és egy nap azzal az ötlettel állt elő, hogy plusz néhány ezer rúpiáért ő bizony szívesen elvállalja az éjszakai őr szerepét is. Micsoda hős. Mindezt olyan meggyőződéssel adta elő, hogy Tania anyja komolyan fontolóra vette a dolgot, és még aznap este megkérdezte a lányát, hogy mit gondol a dologról. De mama - kezdte Tania nevetve – komolyan ugyanarról a személyről beszélünk? Warsoról, aki vasággyal együtt 4o kiló, és aki vihar idején a házban alszik mert félt?? Aki arra sem ébredt fel, amikor összetörtem egy poharat a konyhában, mindössze néhány méterre a kanapétól, amin aludt? Tényleg ő fog megvédeni minket?
De nem volt mit tenni, a kocka el volt vetve: Warso másnaptól másodállásban éjjeliőr lett, és többet nem aludt a cselédházban, hanem a nappaliban a kanapén „virrasztott“ és őrködött úrnői biztonsága felett. A sofőrré való előléptetés azonban szóba sem jöhetett. Néhány nappal később, azonban történt egy kis incidens, ami ismét némi reménnyel kecsegtetett. Egy reggel ugyanis egy jajveszékelő asszony jelent meg a ház kapujábab, akiről hamarosan kiderült, hogy nem más, mint Jana, a sofőr felesége. Könnyeivel küszküdve panaszolta el, hogy a férje nem ad neki pénzt, így most nincs mit ennie…Tania anyja persze végtelenül dühös lett, és azonnal hívta a sofőrt, akit rendesen leteremtett, hogy hogy lehet ennyire szívetelen, és persze adott az asszonynak vagy 100000 rúpiát, hogy legyen mit ennie. Jana rettenetesen zavarban volt, Warso pedig legalább ennyire jól szórakozott. Korán örült azonban, mert azóta sem lett belőle sofőr…
A boldog hónapok azonban hamarosan véget értek, mert Tania anyja visszautazott Olaszországba. Néhány nappal később a szakácsnő felmondott. Mivel nem volt otthon senki, nem volt kire főznie, és a szegény asszonyság nehezen viselte az unalmat (vagy a házvezetőnő kaján vigyorát???) így kereket oldott. Legalább egy konfliktussal kevesebb…
Uhh, kicsit elkalandoztam, a többit igyekszem rövidre fogni: A ház hatalmas. Stop. A masszázs jó volt. Stop. A nap további része eseménytelenül telt. Stop. Este megint nem tudtam aludni. Stop!
A volánnál amúgy megint a kertész ült, aki most még gyorsabban hajtott, mint a múltkor, és eszelősen vigyorgott egész úton, ami cseppet sem nyugtatott meg. A srác amúgy az indonézekre nem jellemző módon komoly ambíciókkal rendelkezik: próbálja kitúrni ugyanis az öreg sofőrt a helyéről, mert a sofőrök bizony jóval többet keresnek, mint a kertészek. (szolgáló 20 ezer/hó, kertész 25 ezer/hó, sofőr 35 ezer/hó) A ház alkalmazottai között zajló intrikákról Tania semmit sem tudott egészen addig, amíg az anyukája, aki most Olaszországban él, itt nem töltött 3 hónapot. Ebben az időben a ház személyzete a házvezetőnőből, a szakácsnőből, egy szolgálóból, a kertészből és a sofőrből állt. Mivel Tania folyton dolgozott, így lényegében az édesanyja lett a ház úrnője, akiért a személyzet egyenesen rajongott: végre volt kinek lesni a kegyeit, volt kitől tartani, és főleg volt kinél panaszkodni a másikra. A házvezetőnő és a szakácsnő például ki nem állthatták egymást, mert mindketten saját magukat tartották a személyzet vezetőjének. A kertész, Warso már ekkor a sofőr pozíciójára áhítozott, és egy nap azzal az ötlettel állt elő, hogy plusz néhány ezer rúpiáért ő bizony szívesen elvállalja az éjszakai őr szerepét is. Micsoda hős. Mindezt olyan meggyőződéssel adta elő, hogy Tania anyja komolyan fontolóra vette a dolgot, és még aznap este megkérdezte a lányát, hogy mit gondol a dologról. De mama - kezdte Tania nevetve – komolyan ugyanarról a személyről beszélünk? Warsoról, aki vasággyal együtt 4o kiló, és aki vihar idején a házban alszik mert félt?? Aki arra sem ébredt fel, amikor összetörtem egy poharat a konyhában, mindössze néhány méterre a kanapétól, amin aludt? Tényleg ő fog megvédeni minket?
De nem volt mit tenni, a kocka el volt vetve: Warso másnaptól másodállásban éjjeliőr lett, és többet nem aludt a cselédházban, hanem a nappaliban a kanapén „virrasztott“ és őrködött úrnői biztonsága felett. A sofőrré való előléptetés azonban szóba sem jöhetett. Néhány nappal később, azonban történt egy kis incidens, ami ismét némi reménnyel kecsegtetett. Egy reggel ugyanis egy jajveszékelő asszony jelent meg a ház kapujábab, akiről hamarosan kiderült, hogy nem más, mint Jana, a sofőr felesége. Könnyeivel küszküdve panaszolta el, hogy a férje nem ad neki pénzt, így most nincs mit ennie…Tania anyja persze végtelenül dühös lett, és azonnal hívta a sofőrt, akit rendesen leteremtett, hogy hogy lehet ennyire szívetelen, és persze adott az asszonynak vagy 100000 rúpiát, hogy legyen mit ennie. Jana rettenetesen zavarban volt, Warso pedig legalább ennyire jól szórakozott. Korán örült azonban, mert azóta sem lett belőle sofőr…
A boldog hónapok azonban hamarosan véget értek, mert Tania anyja visszautazott Olaszországba. Néhány nappal később a szakácsnő felmondott. Mivel nem volt otthon senki, nem volt kire főznie, és a szegény asszonyság nehezen viselte az unalmat (vagy a házvezetőnő kaján vigyorát???) így kereket oldott. Legalább egy konfliktussal kevesebb…
Uhh, kicsit elkalandoztam, a többit igyekszem rövidre fogni: A ház hatalmas. Stop. A masszázs jó volt. Stop. A nap további része eseménytelenül telt. Stop. Este megint nem tudtam aludni. Stop!
Így fest a ház kívülről. Hagyományos balinéz stílusban épült,
szinte minden része nyitott.
szinte minden része nyitott.
Az első kert
Balinéz istenség.
Ő valószínűleg több betörőt riaszt el, mint Warso
Ő valószínűleg több betörőt riaszt el, mint Warso
Jópofa
Átjáró a medencéhez, a kis házhoz és a cselédházhoz
A slag itt is csak slag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése