Hát jöttek is meg nem is, frissek is voltak meg nem is. A fele csapat tényleg beért 10-re, de aztán eltűntek cigizni, és fel sem bukkantak egészen 11-ig. Tania is bejött, így én végre koncentrálhattam arra, amire tegnap már nem volt erőm: megírni az image film scriptjét. Épp belemerültem a pötyögésbe, amikor jött a hidegzuhany: az ügyfél előrehozta prezit 3 órával, szóval fél órán belül el kell indulnunk. Hát ennyit a craftingról, meg arról hogy úgy megírjam a storyt, hogy szinte megszólaljon. A kocsiban sikerült kezet-lábat varázsolni a történetnek, de csinos pofija bizony nem lett. Tania mosolyában volt minden reménységem, ez ugyanis simán elad mindent az ügyfélnek. Hogy teljesen őszinte legyek, Tania nem az a fajta kreatív igazgató, akinek sziporkázó ötletei lennének, vagy akinek ledöbbensz a zseniális stratégiai gondolkodásán…de amit a prezentációkon művel, az egyszerűen szenzációs. Olyan energiával, professzionalizmussal és mégis barátságos stílusban prezentál, hogy mindenkit levesz a lábáról.
Kivétel most…minden mást megvettek, csak épp az image filmet nem. Nem kukázták ki, csak épp részletes storyboard kell nekik, hogy el tudják. Várható volt, szóval nem értettem miért vagyok letörve. De a lényeg, hogy minden másra megkaptuk az áment, szóval végre indulhat a munka. A next steppeket egy közeli puccos étteremben vitattuk meg néhány Coronita és némi harapnivaló társaságában. A project annyira titkos, hogy a weboltalt nem merik az országban programoztatni, szóval irány Manila! Persze Briannak szüksége van rám Jakartában, szóval a Fülöp szigeteki kirándulásomnak lőttek, de lássuk be: ez már tényleg túl sok lett volna.
A meeting után Tania, Thomas és én elmentünk vacsorázni a Social House-ba (hova máshova), ahol találkoztunk Ernest-tel és a feleségével és még néhány kolléganőnkkel. Mivel nem volt szabad asztal, így a bárpultnál vacsoráztunk, azon a helyen, aminek a képe alá a japánokról írtam azt a viccesnek szánt megjegyzést. Mivel sorban ültünk mint a verebek a dróton, csak Taniaval és Thomassal tudtam beszélgetni, de néhány perc múlva megállapítottam, hogy ennél jobb társaságban nem is keveredhettem volna. Thomas olyan történeteket mesélt, hogy leesett az állam: a karrierjét kifutófiúként kezte, de nem akármilyen helyen, nem akármilyen küldeményeket kézbesített. Vaskos dollárkötegeket szállított oljatársaságoktól titkos katonai szervezeteknak, akiknek az volt a feladatuk, hogy az ellenséges olajtársaságok elektromos vezetékeit megrongálják, a munkásokat sztrájkra buzdítsák vagy végső esetben felrobbantsák az olajfúró tornyokat. Később Borneora került, ahol egy gáztársaság „problémamegoldója“ lett. Egy alkalommal eltört a fúrófej, és Thomasnak azt a feladatot adták, hogy szerezzen valahonnan egy másikat. Sürgősen! Minden egyes nappal ugyanis, amíg áll a kút 100 millió dollárt veszít a társaság. Az új fúrófej (egy teherautó nagyságú akármiről beszélgetünk) Szingapúrból hajóval 2 hét alatt érne ide, ami a fenti számok tükrében elfogadhatatlan. Thomas végül szerzett egy katonai helikoptert, amit a hadsereg kifejezetten nehéz tárgyak szállítására használt, lefizette a pilótát, elintézte hogy a gépet katonairól polgárira minősítsék, majd szépen elrepültek Szingapúrba, rákötötték a fúrófejet és kevesebb mint 24 óra leforgása alatt visszatértek Borneo-ra. A végén csupán ezért a kis akcióért 15 millió dollárt számlázott a cégnek. Könyvet kellene írnia, ami nem is olyan vad ötlet, ha azt vesszük, hogy valamikor régen szövegíróként kezdte a reklámügynökségi pályafutását. Hogy miként lesz egy ceruzarágó kreatívból öltönybe bújt sátánfajzat? Hosszú történtet...
Kivétel most…minden mást megvettek, csak épp az image filmet nem. Nem kukázták ki, csak épp részletes storyboard kell nekik, hogy el tudják. Várható volt, szóval nem értettem miért vagyok letörve. De a lényeg, hogy minden másra megkaptuk az áment, szóval végre indulhat a munka. A next steppeket egy közeli puccos étteremben vitattuk meg néhány Coronita és némi harapnivaló társaságában. A project annyira titkos, hogy a weboltalt nem merik az országban programoztatni, szóval irány Manila! Persze Briannak szüksége van rám Jakartában, szóval a Fülöp szigeteki kirándulásomnak lőttek, de lássuk be: ez már tényleg túl sok lett volna.
A meeting után Tania, Thomas és én elmentünk vacsorázni a Social House-ba (hova máshova), ahol találkoztunk Ernest-tel és a feleségével és még néhány kolléganőnkkel. Mivel nem volt szabad asztal, így a bárpultnál vacsoráztunk, azon a helyen, aminek a képe alá a japánokról írtam azt a viccesnek szánt megjegyzést. Mivel sorban ültünk mint a verebek a dróton, csak Taniaval és Thomassal tudtam beszélgetni, de néhány perc múlva megállapítottam, hogy ennél jobb társaságban nem is keveredhettem volna. Thomas olyan történeteket mesélt, hogy leesett az állam: a karrierjét kifutófiúként kezte, de nem akármilyen helyen, nem akármilyen küldeményeket kézbesített. Vaskos dollárkötegeket szállított oljatársaságoktól titkos katonai szervezeteknak, akiknek az volt a feladatuk, hogy az ellenséges olajtársaságok elektromos vezetékeit megrongálják, a munkásokat sztrájkra buzdítsák vagy végső esetben felrobbantsák az olajfúró tornyokat. Később Borneora került, ahol egy gáztársaság „problémamegoldója“ lett. Egy alkalommal eltört a fúrófej, és Thomasnak azt a feladatot adták, hogy szerezzen valahonnan egy másikat. Sürgősen! Minden egyes nappal ugyanis, amíg áll a kút 100 millió dollárt veszít a társaság. Az új fúrófej (egy teherautó nagyságú akármiről beszélgetünk) Szingapúrból hajóval 2 hét alatt érne ide, ami a fenti számok tükrében elfogadhatatlan. Thomas végül szerzett egy katonai helikoptert, amit a hadsereg kifejezetten nehéz tárgyak szállítására használt, lefizette a pilótát, elintézte hogy a gépet katonairól polgárira minősítsék, majd szépen elrepültek Szingapúrba, rákötötték a fúrófejet és kevesebb mint 24 óra leforgása alatt visszatértek Borneo-ra. A végén csupán ezért a kis akcióért 15 millió dollárt számlázott a cégnek. Könyvet kellene írnia, ami nem is olyan vad ötlet, ha azt vesszük, hogy valamikor régen szövegíróként kezdte a reklámügynökségi pályafutását. Hogy miként lesz egy ceruzarágó kreatívból öltönybe bújt sátánfajzat? Hosszú történtet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése