Rosszalkodom

Rosszalkodom. A Starbaucksban ülök, csokis sütit eszem és chappucinot iszom. Próbálok rájönni a Stabucks titkára, próbálom átélni az otthon melegét, amit állítólag kínálnak, próbálom élvezni a mendéket, ahol órákig ellehetek magamban…nem megy. Nekem ez csak egy arctalan, hangulattalan multi. De a csokis süti jó, és nekem ennél jobb indok nem kell, hogy itt legyek.

Rosszalkodom. Nem írok külön bejegyzést a hétfőről, mert nem semmi. Ez a prózai igazság. Thomas betartotta hétvégi ígértetét és beszélt Briannal a kampányról, aki azt a választ adta, hogy mielőtt bármit is mondana beszélnie kell velem. Miután én szóról szóra ugyanazt mondtam neki, mint Thomas, meg volt győzve. Most, hogy így mondod…- mondta - sokat gondolkodtam hétvégén, és én is erre jutottam. Örülök - mondtam neki mosolyogva.

Rosszalkodom. Itt én vagyok a Zsolti. Tudom, hogy minden lehet még jobb is, látom a lehetőséget, de egyszerre túl sokat. Van egy kép a fejember, de egyelőre elég ködös. Az idő meg csak rohan. Minden döntés tonnás súlyként nehezedik rám…Tania el van foglalva a személyes problémáival, Brian bizonytalan, Thomast alig látom, a team pedig…a team nem is érti, hogy a fehér srác mit pattog már megint.

Úgy tűnik, hogy az érzékeim is vevők a rosszaságra: kezdem jól érezni magam. ITT. A zene kellemes, a kanapé kényelmes…na neee. A kávé viszont pocsék. Megnyugodtam.

A gépem is rosszalkodik. Nem akar kapcsolódni a Starbuck hot-spotjához. Úgy néz ki, ezt már csak otthonról fogom feltölteni. Ez kérem egy ilyen nap.