Szerda

Fél 12 van, és már álmosodom. Ennek örülni kell, mert napok óta (na jó, talán kicsit felvágós kifejezes ez két éjszakára) attól szenvedek, hogy képtelen vagyok normális időben elaludni. Szóval bele kell húznom, mert a végén még kimegy a szememből az álmosság, és reggel megint olyan leszek mint egy zombi.

A mai nap elég pörgős volt. A csapattal kimentünk ötletelni egy közeli éttermbe, ahol eleg sok érdekes dolgot tudtam meg az indonézekről. Probálj insight alapú kampányt összehozni úgy, hogy lövésed sincs a kultúráról, az emberek hétköznapjairól, szóval egyáltalán semmiről. Nos, ezt a hiányosságomat próbáltam bepótolni egy ebéd alatt.

Fact nr1: A lakosságnak mindössze 4 százaléka tudja megengedni maganak, hogy főiskolára küldje a gyeréket. Itt is kredit rendszer van, de itt érdekes módon minden diák időben befejezi a sulit...

Fact nr2: Aztan itt van az a tény is, hogy a Heinekent itt más néven dobták piacra, mert úgy nem fogyott. Megtartották a csillagot, de egészen másképp néz ki. Sőt, ebben a régióban a Dove Real beauty kampánya akkorát hasalt, hogy csak na. A végén az egész gondolatot a helyi Ugly Betty sorozat szponzorációjával vezették be.

Fact nr3: Michael (a legfiatalabb az ügynökségen a maga 21 évével, és foglalkozását tekintve dizájner) fél a macskáktól: egy cukimuki kismacskás képernyővédő is képes halálra rémiszteni.

Fact nr4: Indonéziában a fiatalok nem dolgoznak iskola mellett: egyrészt a szülők félnek, hogy akkor nem fognak tanulni, másrészt (és sokkal inkább ez a valódi ok) annyi a munkanélküli van az országban, hogy a társadalom nem engedheti meg hogy a részmunkaidős fiatalok elvegyék a felnőttek elől a munkát. Hát így.

4 körul értünk vissza, utána metting Taniaval késő estig. Egész jól ment, és végre le is fenyképeztem őket. Nem hogy nem zavarta őket, de kifejezetten élvezték. Uhh, kicsit úgy hangzott ez, mint a gorillák a ködbenben: egyre közelebb, egyre közelebb...aztán hopp, már ott is vagy köztük. Na szóval semmi ilyesmiről nincs szó.

Ma földrengés volt. Én nem éreztem semmit, csak arra lettem figyelmes, hogy az egész iroda felbojdult. Persze csak én lehetek ennyire loser, hogy a 26. emeleten is képtenen vagyok megérezni egy földrengést. A lényeg, hogy jól vagyok, bár Indinézia más részeiről ugyanez már nem mondható el.

Este lubic-lubic, aztán egy kis msn a telón. Most értettem meg csak igazán hogy milyen szabadságot jelent, hogy nem vagy a gépedhez kötve: emilek, facebook, gmail, msn…minden veled lehet a zsebedben. Én ma pl a medence széléről csekkoltam Tania összefoglalóját.

Oh, a lényeget majd elfelejtettem: ma a következő köremilt kaptam. Majd lefordultam a székről.