Nem túl gyakran, de eddig is esett néha, de tényleg csak néha. Mindenki csodálkozott is, hogy ahhoz képest, hogy esős évszak van, valahogy nem akar esni. Na de hétfő óta…minden nap szakad. Mostanra már teljesen biztos vagyok benne, hogy az a kifejezés, hogy úgy esik, mintha dézsából öntetnék, valahonnan ázsiából származhat. Otthon nem lenne értelme ilyet kitalálni. De hogy megértsétek, leírom részletesen: Először lassan elsötétül az ég. Ez a legszebb része az egésznek, mert bár a belvárosban vaksötét lesz, a város szélén világít a nap, és olyan mintha egy aranyló gyűrű venné körül a várost. Aztán egy hatalmas dörrenés…és elkezd szakadni. Az emberek az irodában mind az ablakhoz szaladnak és nézik az esőt, egészen addig, amíg már olyan erősen nem esik, hogy már nem látjuk a szomszédos irodaházat sem. Persze mindeközben percenként dörög és villámlik, dörög és villámlik. Én ma csak arra tudok gondolni, hogy vajon mit fogok csinálni, ha szombat reggel is ilyen idő lesz és törlik a járatomat Yoggyakartába. (vagy ha nem törlik, és ilyen időben száll fel, az amúgy sem túl jóhírű fapados gépem) Az nem érintene valami kellemesen. Már teljesen ki vagyok éhezve a kalandra, ami Yoggyakartában vár rám: pezsgő kultúrális élet, művészek, a világ legnagyobb hindu templomkomplexuma…szóval az eső most igazán nem jön jókor.
De ha a helyiek is megtanultak együtt élni az esővel, akkor én miért ne tudnék? Vicces dolgokat művelnek ugyanis: amint elkezd esni, a robogósok azonnal félreállnak az út szélére, és a náluk lévő nejlonzsákokkal letakarják a robogókat, ők maguk pedig behúzódnak egy közeli eresz alá. (Az elvetemültebbek inkább magukat borítják be a nejlonnal, a cipőjüket bedobják a hátizsákjukba, és mezitlán, nejlonostul robogóznak tovább. Ez így eddig nem túl érdekes, de képzeljétek el, hogy milyen lehet ez, ha mindezt ötvenes csoportokban teszik. Én órákig el tudnám nézni őket. Kb 5 perc elég ahhoz, hogy a csatornarendszer megadja magát (mint mondtam a hollandok nem hagytak maguk után értlkelhető infrastruktúrát…tényleg a világ legrosszabb gyarmatosítói voltak), és további 5 percen belül már 10-15 cm magasan áll a víz. Amint átjöttünk a városon (most egy Pacific Place nevű plázában vagyok a Starbuckban), megértettem, hogy nem csak a felvágás az oka annak, hogy az emberek nyolcvan százaléka SUV-okat vesz. Volt olyan része az útnak ahol 40 centi magasan állt a víz…egy hagyományos autó ezzel már nehezen tudna megküzdeni. És ez Jakarta egyik főútja, szóval képzelhetitek mi a helyzet a mellékutakon…amúgy 2X3 sáv halad az egyik irányba plusz egy buszsáv, és ugyanennyi vissza. De az arányok miatt mit sem érzel ebből az egészből. Emlékszem, amikor Évi Moszvkáról mesélve hasonló méreteket említett…el voltam hűlve…most meg…tök normális. Kiváncsi leszek milyen lesz hazamenni a lapos városba, ahol a legszélesebb utak is csak fele akkorák, mint itt a mellékutak. De azt hiszem az arányokon múlik minden.
De vissza az esőhöz: a trópusi eső meleg. Nem fázol, nem leszel beteg…csupán vizes leszel. A levegő sem hűl le, csak 1-2 fokot. Emlékszem, amikor először áztam el itt. Végig nevettem hazafelé…annyira más érzés volt. Na jó, most biztos tök hülyének néztek, de itt tényleg vicces elázni. Csak tudnod kell, hogy merre sétálj…itt ugyanis, nem nagyon fáradnak azzal az autósok, hogy megpróbáljanak úgy manőverezni, hogy ne takarjanak be nyakig…(Marci, te nagyon élveznél itt vezetni)…de amúgy is…itt bolondnak tartanak mindenkit, aki az utcán sétál, szóval a bolondok megérdemlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése