Azt sem tudom hol kezdjem…annyi minden történt egy nap alatt. Ma tudtam meg, hogy Sonny apukáját hétvégén kórházba vitték, mert infarktusa volt. Szerencsére nincs baja, de bent tartják megfigyelésre. A családot azonban komolyan figyelmeztette az orvos, hogy ha nem változtatnak sürgősen az életmódjukon, akkor szép lassan mind a kórházban fognak kikötni. Túl sokat esznek, és mindig étteremben. Hogy mi a probléma az utóbbival? Ázsibában előszeretetettel használják az úgynevezett MSG-t, ami nem más, mint egy mesterséges ízfokozó. Fogalmam sincs, hogy otthon ezt használják-e (Anyu erről biztos többet tud, ilyenekben ő a szakértő), de itt a tanultabb emberek úgy tartják, hogy az MSG nem más, mint lassú méreg…Szingapúrban a legtöbb étteremben már mindenhol kiírják, hogy az ételek nem tartalmaznak MSG-t. Szóval Sonny családja komoly életmódváltáson esett át: ezentúl csak otthoni kosztot esznek. Ha azt gondoljátok azonban, hogy az anyukája kezdett el főzni, akkor tévedtek. Felvettek egy szakácsot.
Fejlemények vannak Tania és sofőr vonalon is…azt hiszem Gabesz írta azt, hogy olyan ez, mint a csengetett Milord? és tökéletesen igaza van. Szóval itt a legújabb epizód: a múltkori hevesebb szóváltás óta a sofőr egyszerűen nem jelenkezett többet…mostanra pedig szinte már biztos, hogy végleg kereket oldott, szóval a kertész végre megkapja az előléptetést, amire vágyott, a házvezetőnő pedig felhozhatja az unokaöccsét vidékről, hogy betöltse a kertész állását. El sem tudjátok képzelni, hogy srác milyen boldog: ilyen széles vigyort, én még életemben nem láttam szerintem. Egyedüt Tania nem örül, mert most megint meg kell szoknia egy idegent maga körül (ma mesélte, hogy lényegében a szobáján kívül, mindig fel kell öltöznie rendesen a személyzet miatt, ami azért elég fura), és egyébként is rosszul érzi magát, amiért az öreg köszönés nélkül eltűnt. "Szerned a múltkori veszekedés miatt volt? – kérdezte elgondolkozva. Naná – vágtam rá őszintén – mi másért?" Hát ennyi. Azóta rettenetes lelkiismeretfurdalása van, amiért nem csak a cégnél, de otthon sem boldogul a beosztottjaival.
Tegnap volt itt egy auszrál rendező, a neve John Gwyther. Nagyon lelkes volt, amikor megkapta a scripetet és az animaticot, amit készítettünk, és azonnal iderepült találkozni velünk. Állítólag ilyen jól összerakott filmet még nem látott Indonéziából. Nos, amikor meglátott minket az asztal túloldalán, megértette a dolgot. Azt mondta úgy nézünk ki, mint egy Benetton hirdetés. A pasas amúgy az elmúlt egy évet Kínában, Indiában és Kuala Lumpurban töltötte, mert ott dübörög a filmkészítés. A teremben én voltam az egyetlen, aki értette miről beszél, amikor azt mondja, hogy a reklámipar komoly válságban van nyugaton, és minden filmért meg kell küzdeni. A portfóliója elég meggyőző volt (amit a neten láttam is elég jó volt, de az új filmkei sokkal jobbak), és úgy tűnt érti is, hogy mit szeretnénk, volt egy-két jó ötlete a befejezést illetően is, aminek külön örültem, mert azzal én még nem vagyok elégedett. Kezdem elhinni, hogy tényleg jó lesz a film☺ Múlt pénteken ugyanis eléggé le voltam törve, amiért az új-zélandi nagyágyú visszautasította a felkérésünket, mert bár tetszett neki a filmötlet, de ennyi idő alatt nem tudná úgy megcsinálni, ahogy szeretné. Azóta naponta küld SMS-eket a producernek, hogy nem lehetne-e eltolni a forgatást januárra…
Persze problémák is vannak bőven: a timing irreális, a helyi törvények miatt csak belföltön lehet forgatni…de megoldjuk. MEGOLDJUK!
Fejlemények vannak Tania és sofőr vonalon is…azt hiszem Gabesz írta azt, hogy olyan ez, mint a csengetett Milord? és tökéletesen igaza van. Szóval itt a legújabb epizód: a múltkori hevesebb szóváltás óta a sofőr egyszerűen nem jelenkezett többet…mostanra pedig szinte már biztos, hogy végleg kereket oldott, szóval a kertész végre megkapja az előléptetést, amire vágyott, a házvezetőnő pedig felhozhatja az unokaöccsét vidékről, hogy betöltse a kertész állását. El sem tudjátok képzelni, hogy srác milyen boldog: ilyen széles vigyort, én még életemben nem láttam szerintem. Egyedüt Tania nem örül, mert most megint meg kell szoknia egy idegent maga körül (ma mesélte, hogy lényegében a szobáján kívül, mindig fel kell öltöznie rendesen a személyzet miatt, ami azért elég fura), és egyébként is rosszul érzi magát, amiért az öreg köszönés nélkül eltűnt. "Szerned a múltkori veszekedés miatt volt? – kérdezte elgondolkozva. Naná – vágtam rá őszintén – mi másért?" Hát ennyi. Azóta rettenetes lelkiismeretfurdalása van, amiért nem csak a cégnél, de otthon sem boldogul a beosztottjaival.
Tegnap volt itt egy auszrál rendező, a neve John Gwyther. Nagyon lelkes volt, amikor megkapta a scripetet és az animaticot, amit készítettünk, és azonnal iderepült találkozni velünk. Állítólag ilyen jól összerakott filmet még nem látott Indonéziából. Nos, amikor meglátott minket az asztal túloldalán, megértette a dolgot. Azt mondta úgy nézünk ki, mint egy Benetton hirdetés. A pasas amúgy az elmúlt egy évet Kínában, Indiában és Kuala Lumpurban töltötte, mert ott dübörög a filmkészítés. A teremben én voltam az egyetlen, aki értette miről beszél, amikor azt mondja, hogy a reklámipar komoly válságban van nyugaton, és minden filmért meg kell küzdeni. A portfóliója elég meggyőző volt (amit a neten láttam is elég jó volt, de az új filmkei sokkal jobbak), és úgy tűnt érti is, hogy mit szeretnénk, volt egy-két jó ötlete a befejezést illetően is, aminek külön örültem, mert azzal én még nem vagyok elégedett. Kezdem elhinni, hogy tényleg jó lesz a film☺ Múlt pénteken ugyanis eléggé le voltam törve, amiért az új-zélandi nagyágyú visszautasította a felkérésünket, mert bár tetszett neki a filmötlet, de ennyi idő alatt nem tudná úgy megcsinálni, ahogy szeretné. Azóta naponta küld SMS-eket a producernek, hogy nem lehetne-e eltolni a forgatást januárra…
Persze problémák is vannak bőven: a timing irreális, a helyi törvények miatt csak belföltön lehet forgatni…de megoldjuk. MEGOLDJUK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése