Szerdai szösszenetek

Tudom, ellustultam…az utolsó bejegyzés óta majdnem egy egész hét eltelt, ami igazán tarthatatlan állapot. De a helyztet itt hétfő óta igencsak kritikusra fordult, a blog pedig nem arra való, hogy az ember panaszkodjon, szóval inkább nem írtam semmit. Mivel a napok dolgosan teltek, ezért túl sok élménnyel nem gazdagodtam, így most csak szösszeneteket tudok megosztani veletek.

Hallotam egy érdekes elméletet a rizstermelő és nem rizstermelő országokról. Ezen eszmefuttatás szerint, azokban az országokban, ahol a lakosság fő tápláléka a rizs, ott az emberek sokkal szorgalmasabbak illetve jobban szervezettek: tisztában vannak vele, hogy ha nem termelik meg a szükséges rizsmennyiséget, akkor bizony éhen fognak halni. Ennél jobb motiváció pedig nem igazán kell a munkához. Ez főleg Észak-Ázsiára jellemző. Délen azonban egészen más a helyzet: itt a természet minden jóval ellátja az őslakosokat, hiszen a gyümölcsöket csak le kell szedni a fáról. Itt tehát nem kell félni az éhínségtől, így az emberek errefelé sokkal mosolygósabbak, és a káosz sem zavar senkit, hiszen amíg van mit enni, addig minden rendben van.

Képzeljétek, itt nem divat a felhajtott gallér. Mindenki úgy hordja, ahogy azt értelmes emberek tennék. Vannak viszont hatalmas szemüvegek. Nem napszemüveg, rendes, vaksiknak való, amik még annál is nagyobbak, mint ami nálunk a szockó időben volt. Egészen mókás.

Nem tartják be viszont a piszoárszabályt. Azt az íratlan törvényt, miszerint egy nyilvános WC-be lépve ha észreveszed, hogy valaki más is van ott, a tőle lehető legtávolabb eső piszoárt választod. Na itt nem. Itt simán mellédállnak, és kedveseb elkezdenek veled beszélgetni. Hogy mik vannak…

Tegnap hosszú idő óta először sikerült emberi időben hazakeverednem. Elhatároztam, hogy megpróbálok visszatérni az első hetek rutinjához: hazafelé bevásároltam, majd lementem úszni. A medencében egy arab néni is úszkált, és meglepetésemre tetőtől talpig be volt bugyolálva. Úgy néz ki a vallási szabályok a fürdőruhára is kiterjednek. azon gondolkodom, hogy vannak-e egyáltalán muzulmán úszónők. Ilyen szerkóban nem sok esélyük lehet…
Ja, és képzeljétek a függöny után újabb csinosításon esett túl a lakásom: a tulaj óriási tükröket szerelt fel a nappaliba. Ennek köszönhetően a tér ugyan tágasabb lett, de most nincs olyan pontja a lakásnak ahol valamelyik tükörből ne látnám magamat. Roppant bosszantó szembesülni minden egyes fintorommal, bamba arckifejezésemmel...de komolyan.

Vezeklésül a sok elmulasztott bejegyzésért, csatolok egy érdekes feladványt.

Első ránézésre ez egy normális liftbelső.
De ha jobban megnézitek a számokat...van ott egy-két furcsaság.